INÁNCSI MARGIT, hímzőnő

1952 februárjában születtem parasztcsaládba. Tard a szülőfalum, nagyon nyugodt hely, nem is tudom elképzelni, hogy máshol éljek. Itt telt a gyerekkorom, sokszor emlékszem vissza azokra a napokra, amikor nagy vihar és eső után a sárban mezitlábasan dagonyáztunk a rokonokkal, barátokkal.

Hetedikes voltam, amikor az egyik tanárom megtanított hímezni, és azóta sem hagytam abba. Van, hogy semmire nem gondolok közben, de amikor döntés előtt állok, ez a legjobb idő arra, hogy mindent átgondoljak. A matyodesign nekem kikapcsolódást és nyugdíj-kiegészítést jelent, nagyon sokat számít!

Roziék apját ismertem, nagyon jó, segítőkész énektanár volt, szerettük is! Jó kedélyű ember volt, én azt mondom, a legfontosabb az életben az, hogy sokat mosolyogjunk, kedvesen szóljunk a másikhoz, mert egy jó szó mindennél többet ér!