matyodesign

„Életemben nem volt még ilyen élményekben részem” – mondta Neni a repülőgépen hazafelé. Most repült először, felszálláskor fogtuk a kezét, de nem azért, mert félt. Örültünk. Ránk is átragadt az a boldogság, ami az ő szemében ragyogott.

Sokat utaztam már, de ez a madridi út nekem is különös élmény marad.

A külügy támogatásával egy háromnapos madridi tanulmányúton vehettünk részt, amit a csodálatos Kovács Renátának köszönhetünk. A madridi Complutense Egyetem lektoraként minket hívott meg előadónak az éves kulturális programra. Az eseményre egy nemzetközi és színes közönség érkezett, akikkel órákon keresztül beszélgettünk, hímeztünk, sírtunk nevettünk. Érdekes volt látni, mennyire máshogy értelmezi egy spanyol nő a matyó rózsát, vagy mit hoz ki belőle egy Madridban élő kínai lány. Nenit és minket is lenyűgözött, milyen erős hímzőkultúra működik az országban.

Renáta nem csak lehetőséget adott nekünk, hogy bemutassuk a matyodesignt, három napig pátyolgatta minden lépésünket, spanyol hímző műhelyekbe kalauzolt minket, ahol találkozhattunk a távol élő kollégákkal, akikkel ugyan nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, mégis tökéletesen értük egymást. Fermin bácsi ujjain ugyanúgy meglátszott a sokéves hímzéssel töltött idő, mint a mi drága Marikánkén.