Marton Eleonóra

MARTON ELENONÓRA, hímzőnő

Egyszerű parasztcsaládba születtünk a testvéreimmel. Nagyon szívesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor az egész család együtt dolgozott a földeken, vagy amikor elmentünk Budapestre az állatkertbe. Hímezni is a nővéreimtől tanultam, tízéves lehettem amikor először tűt vettem a kezembe. Az első pillanattól kezdve szeretem ezt a tevékenységet, mert megnyugtat, kikapcsolja a gondolataimat. Ugyanolyan fontos számomra, mint a Biblia olvasása. Egy-egy fárasztó nap után csak erre vágyom az állatok etetése, főzés, sütés, takarítás után.

Nagyon fontos, hogy a fizikai munka mellett a lelki élettel is foglalkozzunk. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” – Máté 16:26