Sokfélét mesélnek az asszonyok a faluban. Hogy mióta, hogy milyen színekből, hogy milyen mintákból hímeznek már sok-sok generáció óta az asszonyok, és hogy ezek a minták és színek milyen jelentéssel bírnak, arra minden hímzőnőnek van saját története. Matyóföld három szomszédos településből áll, ahol más és más technikával űzik ugyanezt a mesterséget, más és más történeteket mesélve évszázadok óta. Mezőkövesd, Szentistván és Tard vetélkedett és vetélkedik egymással máig a legcifrább matyó mintáért, és a legszínesebb matyó meséért.  

Az egyik legenda szerint, amit több asszony is mesél a faluban, a matyó hímzés történetének az egyik főszereplője maga az ördög. A történet szerint egyszer egy matyó kislány vőlegényét elrabolta az ördög. A fiú menyecskéje kedvesen, majd kétségbeesetten, végül keservesen rimánkodott és könyörgött az ördögnek, adja vissza neki a vőlegényét, mire pedig az ördög azt mondta: Hozd elém a rét legszebb virágait, és visszakapod a szerelmedet. Igen ám, de hideg januári napok jártak akkoriban, a lány hiába hányta a havat, kaparta a jeget, virágot az ördögnek télvíz idején nem talált. Kétségbeesésében napokig egyedül üldögélt, és a tavasz színes virágaira, és elrabolt kedvesére gondolt. Így találta ki, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Bejárta a falut és színes fonalakat, fehér kötényeket kért az asszonyoktól, és éjt nappallá téve dolgozott, hímzett, és végül a tavasz virágai, rózsák, tulipánok és pünkösdi rózsák kerültek a fehér kötényre, azt vitte az ördögnek cserébe a párjáért. Így kapta vissza a lány a vőlegényét.