Van egy hely Magyarországon, ahol évszázadok óta hímzik a matyó mintákat. Ez a hely Tard, a második otthonom. Itt születtem és itt született a matyodesign ötlete is. Tardon és a budapesti Újlipótvárosban élem párhuzamosan az életemet.

A koronavírus miatt kialakult helyzetben hetek óta emésztem magam: menjek vagy maradjak? Hol lesz jobb átvészelni ezt a lelkileg is küzdelmes időszakot? Tardon már virágoznak a gyümölcsfák, tojnak a tyúkok, és ugyanúgy lesz nyárra paradicsom a kertben, mintha mi sem történt volna. Sivít a fűrész, kattognak a metszőolloók, az emberek élete kevésbé változott. Persze a tavaszi nap ugyanúgy süt Újlipótvárosban is, az ember itt hitegetheti magát azzal, hogy az élet nem állt meg, van a sarkon nyitva patika, bolt és zöldséges is. Szorongó, álmatlan hajnalokon hallani a zakatoló villamosokat. A bezártság mégis ingerlékennyé tesz, testi-lelki kimerülést okoz. Egyre jobban körvonalazódik a gondolat: talán Tardon könnyebb átvészelni mindezt. Ahol a kényszerű lelassuláshoz van elég tér is. Most talán több idő is lesz egy-egy kiadós alkonyi sétára az erdőszélen, megnézni ahogy a kukoricaföld mögött felkel a nap, kipróbálni néhány pitereceptet, nézni az esti tábortüzet a gyerekeimmel. Mi Tardon ezt tesszük, amíg vissza nem áll az élet a normális kerékvágásba. Tanuljatok ti is valami újat, és tartsatok ki!