Furcsa, hogy a járványhoz kapcsolódó szorongáshullámok, a helyzet ezerféle megélése és a megoldást kereső irányok milyen alapvető változásokat hoztak sokunk életébe. A karantén elején még képlékeny volt minden, lassan azonban új szokásokat alakítottunk ki, a kényszerből pedig sok pozitív döntés is született.

Olyanok is, amelyek elsőre félelmetesnek, fájdalmas, nehezen elfogadható váltásnak tűntek. Feladva a budapesti életet, mi is Tardra költöztünk, ám eleinte nem a megszokott arcát mutatta a falu. Hiába vártuk, Marika nem jött ültetni, mert a gyerekei, joggal, nem engedték, hogy kimozduljon. Drága Erzsi, a matyodesign helyi házigazdája egy hónapig volt a Balatonnál élő fiánál karanténban. És az imádott Dadus, akihez tavaly nap mint nap átugrottunk libát és tehenet nézni, beszélgetni, most csak a kerítés lécei közt dugta ki nekünk a szilvalekvárt.

De lassan-lassan nyílnak már a kertkapuk, óvatos léptekkel visszatér az élet, ha kissé megváltozva is. A korábbi szorongás pedig átadhatja a helyét egy egymásra és magunkra jobban vigyázó, odaadó és megértő figyelemnek. A nyárral együtt beköszönt végre az új tervek megvalósításának ideje is.