matyodesign

Nem tudom, nem tudom, a Csábrádiné megyen-e, – kérdezte Erzsike néni kedves vékony hangján a telefonban, és jó volt újra hallani őt és a szokásos kérdését. Csábrádiné azt mondta kérdezzelek meg téged, Erzsike néni, feleltem, és szinte hallottam, és láttam magam előtt, ahogy gondolkodik, és érvel magában: lehet-e, biztonságos-e, érdemes-e, majd egy hirtelen elhatározással azt felelte, felhívja Csábrádinét, és megbeszélik. Azzal köszönt el, hogy nagyon örül a hívásomnak, már hiányzott neki, és főleg ez a kis vidámság is, amit a túrák ígérnek.

Lassan és óvatosan nyitottuk meg a Matyodesign center kapuját. Marika újra begyúrta a pogácsatésztát, elővette a cukormentes szilvalekvárt a süteményhez, és begyújtotta a sütőt. A varrodában feltöltöttük a szép nagy fonalas edényünket a tavasz legszebb színeivel, Barbara matyó rózsákat drukkóz, tűpárnákat, hímzőrámákat készít elő, Erzsi a tájházban szellőztet. Minden a kisujjunkban van. Mindenre emlékszünk. Nem lehet elfelejteni, mint a kerékpározást.
Másfél év után végre újra szeretettel várunk titeket egy lelassulós, hímzős, főzős tardi napra a Matyodesign asszonyaival, gyertek el, és hozzatok egy kis vidámságot, mi tárt karokkal várunk titeket.