CZAKÓ ZSÓFI, matyodesign tours

 

Éles az emlékem az első sétáról, amit a temető fölötti dombokon tettünk Salival és Lolával, Rozi és Bobó gyermekeivel. A villanypásztorokat kikerülve felkapaszkodtunk a domboldalon, megnéztük a régi sírköveket, amiken a nevek már kiolvashatatlanok, és fent a hatalmas napraforgóföldeken járva egészen a Bükkig elláttunk. Lola a napraforgók között rohangált, Sali, lógó pelenkával a fenekén a szilvafák gyümölcse felé nyújtózkodott, aztán leereszkedtünk a pincesor mellett, meglátogattuk a lovardát, a játszóteret, mindenki köszönt, mindenkinek köszöntünk, Dadusnál tojást vettünk, vacsora után tüzet raktunk, kártyáztunk, beszélgettünk a kertben. Aznap éjjel alig aludtam. A nyugodt nap lelkesedéssel töltött el, és ez az öröm éjszakára sem csillapodott. A gerendás felső emeleti szoba ablaka alatt fekve a diófa leveleit nézve vártam a reggelt.
Azóta házat vettünk a férjemmel a faluban, hogy minél több időt tudjunk ott tölteni. A házban minden eredeti részletet, a lócát, az osztott üveges verandát, a górét és a hozzá tartozó fáskamrát is igyekszünk megtartani és felújítani. A matyodesign nekem híd a régi és az új, a fiatal és az idős generáció, a jelen és a múlt között. Példa arra, hogy mit szeretnék létrehozni magam körül, mivel, kivel és hogyan szeretném tölteni a napjaimat. Szeretem.