Hunyadi Nóri

 Gyerekoromban egy kis faluban nőttem fel: néptáncolni, hímezni, szőni tanultam. Aztán jött a zenei gimi, meghatározó élményem Kodály Székelyfonója, amelyben énekeltem-táncoltam, befont hajjal… Az egyetemen néprajzkutatónak tanultam. Érdekes, hogy mindig is éreztem, hogy a falu, a paraszti kultúra az életem része lesz, érdekelt is, de azt is tudtam, hogy nem ez lesz a hivatásom. Fotós és grafikus lettem végül. A sors furcsa és örömteli játéka, hogy Rozi megtalált és elkezdtünk együtt dolgozni. Számomra ez nem csak munka. Tardon én is otthon érzem magam. A nénik, a hímzések, az ottani hangulat a nagyszüleimre és a gyerekkoromra emlékeztetnek. Egy olyan életre, amely elől kamaszként menekültem, most felnőttként viszont értékként tekintek rá, visszavágyom, tovább szeretném adni…