A mai Matyodesign tour látogatókat főleg a desszert miatt vártuk. Minden túrát gondos felkészülés és ötletelés előz meg Dadus konyhájában, ahol ő homlokráncolva, az ujjain számolva sorolja, mi van nála a spájzban, mit készített múlt héten, vagy mit lehet addig leszüretelni a kertben. Volt már nálunk mákfejtő verseny, mert Nóra néninél bőséges lett a termés, és akkor Dadus mákos pitét sütött, de készítettünk almás pitét is, mert az almafa roskadozott a kertben. A mai látogatóknak Dadus fánkot készített. Ez volt eddig a kedvencünk, reggel óta a délutáni sütést vártuk, a szerb látogatók pedig lelkesen fényképezték ahogy a tészta a gondos keltetés után kicsordult a tálból. Dadus aztán hosszas unszolásra leült, hogy elmondja a receptjét: 

 

“Öt deka élesztőt felfuttatok tejben, amibe egy csepp sót is belevetek és félreteszem. Közben egy kilogram liszthez 20-25 dkg zsírt adok, mert én inkább zsírt szeretek használni, ehhez tojássárgájából 5-6 db-ra van szükség, mikor hogy van otthon, mikor mennyit vesz fel a tészta. Én négy marék cukrot szoktam aztán belehinteni, de erre oda kell figyelni, mert nekem pici a markom, másnál három lesz az. Ha felfutott az élesztő azt is hozzáadom, aztán kell még egy csomag vaníliáscukor és 6 dl tej, hogy lágy legyen. Egy óra kelesztés kell őkelminek” – mondja Dadus, és hozzáteszi, így tanulta az öregektől, és óvatosságra int, ez 30 db fánknak megfelelő adag, és figyeljek rá, hogy legalább 1-1,5 liter olajban süssem a fánkot, és feltétlenül meséljem el hogy sikerült, és már most jó étvágyat kíván hozzá. 

A fánkom jól sikerült, a tardi házilekvár lett a koronája, próbáljátok ki ti is, vagy gyertek le és tanuljatok Dadától.